Játszótereink jelene

„…a közelmúltban megújultak az iskola épületei, új óvodák épültek. A település arculata jelentősen megváltozott; parkok, szökőkutak, köztéri szobrok, játszóterek varázsolják kulturálttá, lakhatóvá a várost.” –olvasható városunk honlapján.

Játszóterek, amelyek kulturálttá varázsolják Kecel várost?

Lássuk, miről is szól a valóság!

Czár László (Kecelmédia) közmeghallgatáson elhangzott felvetése szerint:

 

„A központban van két nagyon beépítetlen terület. Itt a körforgalomnál, illetve a volt zárda területén. Van-e valamilyen beépítési kötelezettség, vagy ezek meddig maradnak parlagon? Mert mondjuk egy játszótér lehet, hogy ráférne a városra. A liget, az…

Tehát hogy milyen kötelezettségük van a vállalkozóknak? Mert tényleg nincsen biztonságos játszótér, gyerek viszont -hála Istennek- van sok.”

Forrás: a Közmeghallgatás kép- és hanganyaga, 2012. február 15. 

Czár László felvetésére egyetlen mondatban sem érkezett válasz.

A Keceli körkép is foglalkozott a témával a közelmúltban:

Megtudhattuk, hogy játszótereink nem felelnek meg a játszótéri szabványban előírtaknak, „ami annyit jelent, hogy konstrukciójukban, anyagukban, elhelyezésükben az esésvédelem hiányában fokozottan balesetveszélyesek. Jól látható ezeken a játékokon, hogy már nem biztonságosak. A több évtizedes eszközökre ráfér a csere.”

Forrás: Keceli Körkép, 2012. március 16.

Minden kisgyermekes szülő tisztában van azzal, hogy Kecel város nyilvános játszótereinek állapota évek óta súlyos, aggodalmat keltő. Lassan nem marad olyan játszóterünk, ami egyáltalán használható, ha nem is felel meg a szabványban előírtaknak. Szálkás faoszlopok, összegörbült vázú, csikorgó vashinták, szakadt kötélháló, hegyes, éles kiálló tárgyak, a játszóeszközök alatt kemény, agyagos föld, jobb esetben fű, ami legtöbbször kisebb-nagyobb kődarabokat vagy állati ürüléket rejt, néhol kikandikáló betonalapok... ilyen az általános kép.

Nyilvánvalóan nem az óvodák folyamatosan ellenőrzött, karbantartott játszótereiről beszélünk, hanem a nyilvános, mindenki számára elérhető és használható játszóterekről, melyekben nem túl sok évvel ezelőtt még élénk társadalmi élet folyt, mára viszont legtöbben messziről elkerüljük őket.

Sokan csak legyintünk: Majd keresünk jobb játszóteret!   Igen, de hol?   Valahol vidéken?
A szomszédos városokban valóban van néhány! Úgy hallottuk, hogy Kiskőrösre például sokan járnak át játszani.

Nézzük meg, hogy miért! 

 

Ahogy fotóinkon látható, a játszótér semmiben sem különleges, „egyszerűen csak” biztonságos, tiszta és elkerített (kóbor állatok számára megközelíthetetlen).

Egy biztos: nem kell kutyaürüléket és üvegszilánkokat kerülgetni az ide érkező gyermekeknek.

Ezzel szemben Kecel játszóterei:  

A fotók magukért beszélnek.

Mit tehet az aggódó szülő?

Építhet például játszóteret a saját kertjében. Ha nincs erre lehetősége, akkor marad a számítógép és a TV. Hasznos elfoglaltságot jelent ez a gyermekek számára? Szinte mindegy, mert úgy fest, hogy városunkban jelenleg – és sajnos már jó ideje – ez a legbiztonságosabb.

Valóban ennyire tehetetlen a város vezetése? Tényleg el kellene fogadnunk, hogy évek óta képtelenek kialakítani legalább 2-3 használható játszóteret a városban?
Mennyire értünk egyet a fent olvasható idézettel? Lehet-e „kulturált és lakható” az a város, amelyben a következő generációra ennyire nem gondolnak?

Azért mielőtt végleg elcsüggednénk, szolgálunk egy jó hírrel is:

Az elmúlt hetek örömteli eseményeinek következményeként ugyanis most már legalább reménységünk lehet abban, hogy 2-3 év múlva fontossá válik ez a kérdés polgármesterünk számára is.

Tartós közlekedési akadály az 54-es főúton

Minden bizonnyal felfigyeltek keceli lakos társaink az útakadályra, amit hetek óta kerülgetni kényszerülünk az 54-es főúton.

A terelés nincs előre kitáblázva, pedig áttereléssel végzett közúti munkálatok esetén ismétlődő előrejelzést írnak elő a szabályok. A szakasz ráadásul fokozottan balesetveszélyes, a Kecel központ felől érkezők ugyanis, akik az útakadály kikerülése miatt a szembejövő sávba kényszerülnek, gyakorlatilag képtelenek az útszakasz biztonságos belátására, az előttük lévő éles kanyar miatt. A Soltvadkert felől közlekedők pedig éppen a kanyarból kiérkezve szembesülnek a váratlan körülménnyel.

A terület egyébként csupán az aszfaltozásra vár... immáron több hete.

Utánajártunk... Egyesek szerint a közút fenntartói, mások szerint viszont a Kecelvíz Kft. feladata lenne a munkálatok befejezése, ahogy a balesetveszély elhárítása is.

Nem felelőst szeretnénk keresni, hanem megoldást erre a 

-azért valljuk be, nem túl bonyolult- problémára.

---------------------------------

Bejegyzésünk megjelenése után a munkálatokért felelős cég ügyvezetője levélben értesítette blogunkat az útszakaszon végzett munkálatok ütemtervéről, és azok várható befejezéséről.

Hangsúlyozta, hogy ez a valóban nem túl bonyolult probléma egyike azoknak, amik legalább idővel megoldódnak.

Mivel levele közzétételéhez nem járult hozzá, ezért további részleteket nem közlünk.

Az helyreállítás másnap megtörtént, a forgalomkorlátozás megszűnt.

Örülünk annak, hogy írásunk ezúton halló fülekre talált.

 

Még egyszer a múzeumról

Az elmúlt hónapokban komoly háború folyt a Városi Múzeum birtoklásáért. 
A csata eldőlt, nyilvánvalóan tovább kell lépni, de mielőtt ezt megtennénk, még egyszer megpróbáltuk összeilleszteni a puzzle-darabokat, s a bonyolult képlet hamar átláthatóvá vált:

Dr. Borbényi Ilona képviselő asszony élettársának munkahelyet keresett. Nyilvánvalóan azzal is tisztában volt, hogy ezt legkönnyebben az önkormányzat által fenntartott Városi Múzeum keretein belül teremtheti meg, mivel tagja a képviselőtestületnek.
Korábban próbálkozott már a médiánál is, de az nem jött össze.

A cél elérése érdekében elővették az aduászt, Iván László hagyatékában levő gyűjtemény elhelyezésének a problémakörét. Sokan nyilatkoztak arról, hogy a családnak milyen feltételei vannak a gyűjtemény átadására. Szakembert kell alkalmazni, ellenzik, hogy a Művelődési Ház keretein belül működjön, az adományozóról legyen elnevezve, múzeumnak adományozott tárgyak tűntek el az elmúlt években, stb., stb. Gyorsan hoztak is egy határozatot, „… a jelenlegi Városi Könyvtár és Művelődési Ház intézmény keretein belül megalakítja önálló szervezeti egység formájában múzeumi kiállító helyként az „Iván László Helytörténeti Múzeum”-ot önálló szakmai vezetéssel, amely áll egy fő szakvezetőből és öt fős  kuratóriumból…”

A jogszabályok tanulmányozása során kiderült, hogy milyen feltételek megléte szükséges a múzeumvezető kinevezéséhez. Napvilágra került az is, hogy a Művelődési Ház igazgatója hangot adott annak, hogy mivel egy új közalkalmazotti státusz jön létre, így betöltése – a Kjt.-nek megfelelően – csak pályázat útján lehetséges majd. Tudomásunk szerint Kecelen 3-4 megfelelő szakirányú végzettséggel rendelkező személy él ma.

Úgy tűnt, az áhított célt nem sikerül elérni. 

Új év, új szelek, melyek kedvező fordulatot hoztak: Orcsik Attila lemondott képviselői mandátumáról, mivel a kormányhivatalhoz került magas beosztásba,  helyét a polgármester lelkes támogatója, Ugron Gyuláné foglalta el.

Az események felgyorsultak, a Városi Múzeumot kivették a Művelődési Ház kebeléből, és áttették a polgármesteri hivatal szervezetébe, így zöld utat kapott Benyák úr kinevezése, melyhez már csak egy politikai alku kellett.

Utólag kiderült, hogy Iván László örököseinek semmilyen feltételei nem voltak a gyűjtemény átadásával kapcsolatban, mivel a hagyaték 80 %-a levéltári anyag, melynek egy könyvtárban lenne a legjobb helye.

Egyetlen kérésük volt, hogy szakember kezébe kerüljön a hagyaték. Ez megtörténhetett volna a műv.ház keretein belül is. Nem erőszakkal megszakítva az eddigi töretlen fejlődést, hanem megerősítve, teljessé téve a közösség érdekében végzett helytörténeti tevékenységet. Tudomásunk szerint több alkalommal történt kezdeményezés, hogy az érintettek – képviselők, adományozók, Városi Könyvtár és Művelődési Ház - üljenek le egy asztalhoz egyeztetni e témában. Sajnos ez nem valósult meg, mert egyesek féltek, hogy a nyílt párbeszéd megakadályozza egyéni érdekeik megvalósulását. Véleményünk szerint, ha ez az egyeztetés létrejött volna, ma nem kellene ezen a témán rágódnunk.

Úgy tűnik, Kecelen sokkal fontosabb a képviselőtestület egyes tagjainak a magánérdeke, a közösségi érdekekkel szemben. Még olyan áron is, ha ez a városnak tízszer annyiba kerül, mint eddig.

A polgármester többször hangsúlyozta, hogy szakember kell a múzeum élére. Jelenleg helytörténeti gyűjtemény, így nem szükséges szakember. Pl. egy érettségizett személy is kezelhetné a gyűjteményt. Ezzel szemben könyvtárosok gondozták, akik leltárba vették, szakértelemmel válogatták és helyezték el a beérkezett adományokat, dokumentumokat vagy a könyvtár helyismereti gyűjteményében vagy a múzeumi helytörténeti gyűjteményben. Ennél ideálisabb nem is lehetett volna a munka. Valóban már csak egy múzeumi szakember hiányzott. Erre azonban hivatalosan csak akkor lesz szükség, ha a jelenlegi gyűjtemény múzeumi kiállító hellyé alakul, megfelelve a törvényi feltételeknek – nyitva tartás, szabályos leltár – amit a minisztérium szakembere szerint csak sok éves gyakorlattal rendelkező szakember tud elkészíteni -, stb…

Benyák Ferenc a Keceli Hírek áprilisi számában neve mellett történész végzettséget tüntetett fel.

Jó lenne, ha az önkormányzat közzétenné, hogy milyen beosztásban alkalmazza Benyák Ferencet, milyen végzettséggel rendelkezik!

Mikor, milyen munkájával tett bizonyságot Benyák Ferenc arra vonatkozóan, hogy kiváló múzeumi szakember?  A meg nem írt pályázatához csatolta-e a referenciáit?

2012. február 27-i testületi ülésen Berger József  képviselő vetette fel, hogy meg kellene kérdezni a kiállított tárgyak ajándékozó tulajdonosait, szeretnék-e az új rendszerben is a város rendelkezésére bocsátani az értéktárgyaikat.

Ugyanekkor Hatvani Gáborné hozzászólásában javasolta, hogy hívják össze az érintetteket és tájékoztassák őket a gyűjteményeik további sorsáról. Véleménye szerint ennyi tisztelet igazán járna nekik.

Vajon a hozzászólások pusztába kiáltott javaslatok voltak és süket fülekre találtak?

A döntéshozók eddig nem voltak kíváncsiak arra, mi is a történész és a muzeológus feladata, ezúton tájékoztatjuk őket:

A történettudomány az emberi történelem rendszerbefoglalásával foglalkozó tudomány. A történelem a megvalósult emberi történet leírása. A történetírók művelik. A történelem tanulmányozását a történettudomány művelői, a történészek végzik. A történész feladata a múlt eseményeinek közvetítése a jelen és a jövő olvasóközönsége, tévénézője vagy internethasználója számára.

A muzeológus feladata a magyar felfogás szerint nagyon sokrétű, de mindenképpen egy-egy gyűjteményhez kapcsolódik. A muzeológus a szakterületének megfelelő gyűjteményt kezeli és azért felelős. A gyűjtemények általában a raktározási szempontokat figyelembe véve anyag és forma szerint csoportosítják a tárgyakat, így, bár múzeumonként eltérő lehet a rendszerezés, de van például bútorgyűjtemény, kerámiagyűjtemény, textilgyűjtemény, fotótár, kézirattár, metszettár, stb, és ezeknek külön muzeológusa.

A muzeológus feladatai

·        Gyűjtés – a muzeológus felkutatja és begyűjti azokat a tárgyakat, amelyekről úgy gondolja, hogy a lehető legjobban reprezentálják egy kor, társadalmi osztály, vagy réteg életmódját. Munkája során interjúkkal minél több mindent igyekszik ki deríteni az adott tárgyról, amennyiben lehetséges, elsődleges forrásból (eredeti tulajdonos) tájékozódva.

·        Feldolgozás – Ebbe beletartozik a tárgy azonosítása, korának meghatározása (datálás), majd a gyűjteményi leltárkönyvbe való bevezetése.

·        Publikálás – tudományos munka. A publikáció egy sajátos formája a kiállítás rendezés is. A kiállítás során az adott témát a tárgyakon, dokumentumokon és egyéb forrásokon keresztül mutatják be a közönségnek, így a tudományos munka a múzeum közművelődési feladatait is szolgálja.

Minden bizonnyal azért tapasztalható ilyen nagy mozdulatlanság a múzeum körül, mert a történész úr és a kuratórium tagjai (akik egyébként március elseje óta Kecel Város Önkormányzatának alkalmazásában vannak) valósággal beletemetkeztek a fent említett feladatokba.

Számunkra mindösszesen annyi látható ebből, hogy habár április közepét írjuk, még mindig a március 15-i rendezvényre hívogat a múzeum hirdetőtábláján található plakát.

A Kecel Városi Televízió bírálata

KÉPVISELŐ-TESTÜLETI ÜLÉS

2012. március 28.

Ugron Gyuláné, képviselő: 

„Nagyon hiányoltam március 15-én a Múzeumból a TV-t, és nem a TV munkatársainak szól a kritikám, nyilván a vezetőnek kellett elrendelni, hogy hova menjenek. És ott elgondolkodtam rajta, hogy ér-e a városnak 20 milliót egy újság, amin folyton vitatkozunk, és a TV, ami nem jön el egy ilyen fontos eseményre. Gondolkozzunk el ezen! Köszönöm.”

Haszilló Ferenc, polgármester:

„Hát, az biztos, hogy hiányoltuk a TV-t. Most, hogy beszéltem a Lacival, a Czár Lacival, azt mondta, hogy nem kapott meghívót a Könyvtár erre. Én úgy éreztem ebben a szituációban, hogy hát sok mindenre nem kap a könyv… vagy hát a média nem kapott meghívót… hogy sok mindenre nem kap meghívót, és azért ott vannak, tehát odafigyelnek. Én is elmondtam a beszédemben, a március 15-i beszédemben az iskolánál, hogy mindenkit szeretettel várunk, most az Ilonka nekem azt mondta, hogy Te vittél be plakátot is, meghívót is a könyvtárba, tehát nekem is olyan fura volt, hogy nem volt ott média, tehát ez tényleg a város médiája, nem a könyvtár médiája, tehát ott kéne lenni… egy városi rendezvényen. Ez nem egy olyan rendezvény volt, amely egy ilyen baráti rendezvény, hanem a városé. Na… remélem, tanultunk belőle, de elgondolkoztató -ahogy mondtad, Marika- ez az egész."

-------------------------------------------------------------------

Forrás: a képviselő-testületi ülés kép- és hanganyaga

Widnerné Fenyvesi Bernadett, a Kecel Városi Televízió felelős szerkesztőjének válasza:

„A március 15-i múzeumi rendezvényre nem kapott a Kecelmédia semmilyen formában meghívást, felkérést, de még csak jelzés sem érkezett hozzánk, egy fél mondattal sem, hogy szeretné bárki, hogy mi ezen részt vegyünk. Ezért nem vette fel a kiállítás megnyitót a Városi Televízió. Sajnálom, hogy az utóbbi időben nem múlik el úgy testületi ülés, hogy a Kecelmédiát valamilyen bírálat ne érné. Azt gondolom, hogy a munkánkat igyekszünk úgy végezni, hogy azt a hiteles tájékoztatás mellett, ami legalább ennyire fontos, a nyitottság is jellemezze. Nagyon jó szívvel fogadjuk a dicséretek mellett az őszinte, szemtől szembe kritikát is, hiszen úgy gondolom, hogy a munkánk ettől lesz egyre jobb, és bizony azt mondhatom, hogy szinte nap mint nap érkezik is hozzánk közvetlenül ilyen jellegű építő bírálat. Azt nem tartom helyesnek, hogy az említett közvetlen párbeszéd helyett a testületi ülésen kérdést nem intézve az érintetthez, egyoldalú bírálat fogalmazódik meg újra és újra a munkánkkal kapcsolatban. Szerkesztőségi üléseink nyilvánosak. A televízió tekintetében ez jellemzően pénteken délelőttönként szokott megtörténni, bármikor, bárkit szívesen fogadunk javaslataival, ötleteivel ezeken a megbeszéléseken, hiszen nyilvánosak. A Keceli Hírek szerkesztőségi ülései, amit a lap megjelenését követő héten tartunk szintén nyilvánosak, ezt előre a képújságon, illetve az intézmény hirdetőjén is közzé tesszük, bármikor, bárkit szeretettel várunk. De természetesen egyébként más időpontban is, hiszen elérhetőségeink nagyon sok helyen megtalálhatóak, az intézmény weboldalán, az újság impresszumában, tehát aki szeretne hozzánk jönni véleményt nyilvánítani, az biztosan megtalál minket.

A Keceli Hírek tördelését követően, mielőtt nyomdába kerül a lap mindig elküldjük korrektúrára a polgármester úrhoz, illetve a Kulturális Bizottság elnökéhez is. Sajnálom, hogy igazából jelentős észrevétel, módosítási kérés eddig nem érkezett még a tizenegy hónap alatt.

Sajnálom azt is, hogy a város elöljárói közül többen nem a helyi közösség összefogását megerősítő közvetlen és őszinte, a média munkáját segítendő véleménynyilvánítás lehetőségét választják, mint ahogy azt teszik nagyon sokan az itt élő emberek közül. Őszintén remélem, hogy ez a jövőben változni fog, és akkor talán nem fog a média költségvetésével kapcsolatban sem olyan téves ismeret elhangozni például a testületi ülésen, miszerint az éves keret amiből mi gazdálkodunk, az 20 millió forint.
Bizony a 12 milliót sem éri el.”

-------------------------------------------------------------------

Forrás: Keceli Körkép, 2012. március 30.

Képviselői vélemények a Keceli Blogról

KÉPVISELŐ-TESTÜLETI ÜLÉS

2012. március 28.

(00:15:35-00:19:45)

Ugron Gyuláné, képviselő:

„Megjelent egy keceliblog… spot… nevezetű, mit mondjak… iromány.

Nem az bánt, hogy abban engem sértő módon emlegetnek, meg néhányunkat, hanem hogy Kecel neve is benne van, és nyilvánvaló, szintén névtelen. Ha valakinek mondanivalója van, annak legyen neve is! Ez az én állandó rögeszmém. Aki névtelenül rágalmaz, az bűncselekményt követ el! Tehát ha sikerül kinyomozni, hogy ki ennek a jegyzője, ennek a blognak, akkor annak büntetőjogi felelőssége van. És az elhatárolódás nem elég, én vitaképes vagyok. Tehát pedagógusként megtanultam; szülővel, gyerekkel szívesen leállok vitatkozni, ha neki van igaza, szívesen elfogadom az igazát, meg is adom, sőt elnézést is kérek. Tehát kérem azokat, akik nem értenek egyet velem, azok jelentkezzenek bármikor, TV-ben, élő adásban, egyenesben vágatlanul, bárkivel vitatkozom, bármilyen témában! De ha lehetséges ne járassuk le a városunkat azzal, hogy ilyen rémségeket írunk, meglehetősen nem magas színvonalon. Egyet elolvastam, mert annyira önkínzó én se vagyok, hogy ezeket én elolvasgassam. Egyet megnéztem, hogy körülbelül milyen kaliberű emberrel állok szembe… öm… nem félek tőle! Köszönöm.”

A névtelenség miatti váddal nem vitázunk. Mi sem jókedvünkből vállaljuk ezt a formát, hanem azért, mert a jelenlegi helyzetben másként nem képzelhető el Kecel város lakosságának mindenre kiterjedő, tabuk nélküli tájékoztatása. A névtelenséggel nem magunkat védjük, hanem a Keceli Blogot.

Viszont az elgondolkodtató, hogy miért zavarja ennyire a névtelenség a képviselő asszonyt. Mert azt mi is látjuk, hogy ez az „állandó rögeszméje”. Miért nem koncentrál inkább a tartalomra? Miért nem beszél a blog állításairól? Miért nem vétózza meg azokat? Igaz, arra fel kellene készülni, ahhoz nem lenne elegendő egy érzelmi alapon történő, kapkodó felszólalás.

Micsoda felszínes hozzáállás a szerzők személye után kutakodni, és vádolni illetve fenyegetni őket?! Mi állhat ez mögött, ha nem bosszúvágy?

Kedves képviselő asszony! Ez az ügy most ennél sokkal többről szól!

 „Büntetőjogi felelősség”?

Ugron Gyuláné nyilvánvalóan nem tudhatja (mert elmondása szerint nem olvassa a Keceli blogot), ezért leírjuk:

Blogunkban a nyilvános testületi üléseken elhangzott hozzászólásokat IDÉZZÜK, s ezekkel kapcsolatban teszünk fel kérdéseket. A képviselő asszony által említett „rémségek”, amik „meglehetősen nem magas színvonalon” hangoznak el tehát minden bizonnyal az idézett felszólalások lehetnek.

Blogunkban továbbra sem foglalkozunk személyi kérdésekkel.

A Keceli Blognak továbbra is egyetlen célja Kecel lakosságának tájékoztatása, szó szerinti idézetek, tehát megalapozott, visszaellenőrizhető információk alapján.

Ha ezekkel a tényekkel a képviselő-testület bármely tagjának „önkínzás” szembesülni, akkor nem kötelező olvasni a blogot.

A blog ugyanis elsősorban Kecel népéért, a lakosság számára is érthető, átlátható tájékoztatás érdekében született olyan emberek "tollából", akik már nem tudják némán tűrni a folyamatos hazugságokat, a félrevezetést.

Haszilló Ferenc, polgármester:

„Ilonka, parancsolj!”

Dr. Borbényi Ilona, képviselő:

„Ehhez kénytelen vagyok én is valamit fűzni. Most pont jó, hogy Marika beszélt előttem, mert ugye az Orbán Viktor által meghirdetett nemzeti együttműködés rendszere helyett úgy látom, hogy Kecelen a nemzeti együttrettegés rendszere készül, vagy építi valaki, vagy valakik, vagy szeretné építeni valaki. Én azt mondom, hogy ha ebbe beleszállunk, -tehát ha én vitatkozom Marikával-, akkor retteghetünk. Én nem vagyok hajlandó ebbe részt venni, és én nem tűröm, hogy a képviselői munkába engem valaki vagy valakik befolyásoljanak. Tehát a választók minket megválasztottak négy évre. Ha valaki így kívülről a képviselői munkát meg akarja határozni, fenyegetéssel, zsarolással[1], vagy egyáltalán meghatározni, hogy hogyan döntsön egy képviselő, vagy ne döntsön egy kérdésben, ez szerintem megengedhetetlen. Ha a választók bíztak bennünk és négy évre bizalmat adtak, akkor ezt a bizalmat ők vonhatják meg tőlünk a négy év teljesítménye alapján.[2] Tehát csak nekik van joguk és lehetőségük erre, senki másnak. Hát, vannak akik nem tudnak beletörődni, hogy már nem egyedül vagy kevesen intézik ennek a városnak a dolgait. Egyébként a kritika jó. Tehát énnekem nincsen semmi gondom a kritikával, s ahogy Marika is mondja, hogy lehet erről vitatkozni, bármiről lehet vitatkozni… A kritika jó, mert aki becsületesen, tisztességesen akar dolgozni, annak a kritika kihívás, illetve jobb munkára, jobb teljesítményre sarkallja. Tehát tulajdonképpen ezt meg kell köszönni, hiszen, ettől csak javul a helyzet.

Én nem olvasom a blogot[3], de annyian fölhívnak, hogy valami részleteket kénytelen vagyok tudomásul venni, mert elmondják a telefonban, de nem olvasom, ezzel nem lehet engem megfélemlíteni. Ugye volt egy híres magyar ember, Bibó Istvánnak hívták, és korábban divat volt rá hivatkozni. Azt mondta, „az a demokrata, aki nem fél”.

Egyébként pedig a bloggal kapcsolatban én mindig azt a latin mondást szoktam mondani:

Aquila non captat muscas! Sas nem kapkod légy után.” (szerkesztői megjegyzés: „...legyek után.”)

[1] „Fenyegetés”, „zsarolás”, „nemzeti együttrettegés rendszere” -kemény szavak ezek. Blogunkban soha nem fenyegetünk és nem zsarolunk senkit, rettegést is csak annyiban keltünk, amennyiben a tisztánlátás megrettentő. Olvasóink tisztában vannak ezzel, de Borbényi Ilona képviselő asszony nyilvánvalóan nem tudhatja, hiszen nem olvassa blogunkat, csak telefonok alapján tájékozódik a tartalomról.

[2] De azért ugye a négy év alatt is lehetnek kérdései a lakosságnak? Vagy Ön ezt úgy képzeli el, hogy a lakosság döntött, azután fogja be a száját négy évig, amikor majd újra szavazhat? Ez érdekes elgondolás, főleg mert négy év alatt nagyon sokat változhat az ember… például, ha az érdekei úgy irányítják, hogy egyezséget kössön a „nagy ellenféllel”, és ezzel új álláshoz juttassa szerettét.

[3] Idézzük a képviselő asszony szavait: „A kritika jó, mert aki becsületesen, tisztességesen akar dolgozni, annak a kritika kihívás, illetve jobb munkára, jobb teljesítményre sarkallja. Tehát tulajdonképpen ezt meg kell köszönni, hiszen, ettől csak javul a helyzet. Én nem olvasom a blogot.”  -Ezek szerint akkor Ön nem annyira szereti az építő kritikát, és nem szeretne jobb teljesítményre „sarkallódni” általa.

Haszilló Ferenc, polgármester:

„Ezért nem olvasom én sem a blogot.”

--------------------------------------------------------

(00:19:45-00:21:30)

Berger József, képviselő:

„Én nem a bloggal kapcsolatban szeretnék hozzászólni, szerintem már túl sok időt fecséreltünk erre… nekem egy kérdésem vagy kérésem lenne. Ugye a központi óvodába jár a kislányom, és szomorúan tapasztaltam azt, ami felütötte a fejét. Két éve volt szó róla, hogy az átadás után penészes lett a fal, vagy több fal is penészes, és ez nagy mértékben jelen van most is, tehát olyan szinten, hogy én megnéztem azt a falat, találkoztam vele, hogy ez szerintem veszélyes a gyerekekre, veszélyes az óvónőkre, az ott dolgozó emberekre. Nem tudom, hogy hogyan lehetne ezen segíteni valahogy. Mindenféleképpen szerintem az építési osztálynak… vagy valami segítséget kérnünk kellene ez ügyben, mert nem kell elmagyarázni, hogy a penésznek milyen légúti megbetegedéseknek végül is a forrása ez a penészgomba, amit ott tenyészik, és ez nem kis mértékben van jelen.”

…

--------------------------------------------------------

(00:21:30-00:26:00)

Hortobágyiné Németh Tünde, képviselő: 

„Örülök, Berger képviselő úr hozzászólásához, de úgy gondolom, hogy a blogspot témája ilyen egyszerűen nem kerülhet le a napirendről, annál is inkább, mert ez egyrészt -ahogy itt elhangzott- akár büntetőjogi felelősséget, akár etikátlan viselkedést is magában foglal, de ezen továbblépve úgy gondolom, hogy az önkormányzatnak olyan gazdasági információi is górcső alá kerültek ebben a blogspotban, amelyekről tudomásom szerint nyílt ülésen nem hangzott el információ, vagyis úgy gondolom, hogy joggal feltételezem, hogy aki ezt írta, erre vonatkozó információkat közzétett, az vagy nagyon bennfentes, vagy nagyon jól járatos az önkormányzati gazdasági ügyekben és tudta, hogy mit keressen és hol keressen, és hogy azt esetleg miként értékelje, és hogy ezek ne üres szavak legyenek, mondanék is egy példát ehhez kapcsolódóan:

Elhangzott… vagy elhangzott?!… bocsánat… leírva megtalálható ezen a blogspoton, hogy az önkormányzat a 2012. évi önkormányzati költségvetési rendeletének egyik mellékletében, ahol a bevételek szerepelnek 120 millió Ft szerepel ingatlan értékesítésből, és megjegyzi, hogy nem tartja valószínűnek, hogy ez be fog következni, mert az elmúlt 10 évben sem volt összesen ekkora értékű ingatlanértékesítés, vagy pedig olyan információk is szerepelnek, amelyekről én, mint képviselő sem volt… egészen odáig, amíg el nem olvastam tudomásom, és hogy ez is valamilyen szinten szerintem a bennfentességére, vagy a bizalmas információ szerzési lehetőségére ad okot hivatkozni.

Erre is említenék egy példát: Az egyházi iskolával kapcsolatosan beszél vagy ír arról, hogy az önkormányzat valamikor tavaly augusztus-szeptemberében az önkormányzatnak került átutalásra egy 20 millió forintos támogatás, ami igazából már az egyházi iskolát illette volna meg, és hogy ez a pénz hosszasan keringett, és csak később derült ki, hogy ez már nem az önkormányzatot illette volna meg, azt az önkormányzat elköltötte, és hogy ennek ellentételezéseként az idei évben nem fizeti ki –jogosan valamilyen szinten- a gázfogyasztásának a díját, illetve a… azt hiszem, hogy a sportcsarnok használatáért sem fizet. Tehát még én sem kaptam erről semmilyen módon tájékoztatást. Nagyon sajnálom, hogy ilyen egyáltalán előfordulhat, és kérném az illetékeseket egyúttal, hogy akkor esetleg a képviselőket is tájékoztassák erről, illetve azokat, akik mondjuk nem tudnak erről az információról.

És visszatérnék erre a 120 millió forintos ingatlanértékesítési tervünkhöz, hogy bár biztos minden képviselőtársam emlékezik arra a bizonyos testületi ülésre, amikor erről szó volt, hogy én akkor sem szavaztam igennel az ehhez kapcsolódó elő… ehhez kapcsolódó terveinkre, de mi van akkor, ha esetleg… van ebben némi igazság, hogy esetleg… nem tudom, én javasolnám, hogy gondolkodjunk el azon közösen, hogy milyen terveket tudnánk létrehozni arra az esetre, ha ez valóban nem valósul meg. Mert ha 120 millió forint bevétel nem kerül az önkormányzathoz, akkor bizony a költségvetésünk, ami most még plusz 80 millió forint körüli összeget mutat nagyon gyorsan átbillenhet mínusz 40 millió forintos hiányba is. Annál is inkább, mert hogy ugye a kötvény fizetése a jövő évben igen jelentős összeggel terheli az önkormányzat költségvetését, olyan 120-130 millió forint, és az azt követő 15-16 évben ehhez hasonló mértékű fizetési kötelezettségünk lesz.”

Örülünk, hogy a Hortobágyiné Németh Tünde képviselő asszony vette a fáradtságot és utánanézett dolgoknak, így ő maga is beláthatta, hogy blogunk szerkesztői alapos kutatómunkát végeznek, nem légből kapott információkkal dolgoznak. Sajnos nem sokan vannak a testületből, akik felfigyelnének és utánajárnának az ilyen jellegű tények forrásainak.

De miért csak most?

A képviselő asszony felvetett alapkérdései tökéletesen igazak, ezekről azonban azelőtt kellett volna tájékozódnia, mielőtt elfogadták a város költségvetését. Ön alátámasztja, hogy a költségvetés kozmetikázott, ez már valóban büntetőjogi felelősség. Nem mi tehetünk arról, hogy a polgármester nem tájékoztatta a képviselőket, hogy nem utalták át az iskolának jogosan járó normatív támogatást. Örülünk annak, hogy utólag a blogban megjelentek tájékozódásra ösztökélték Önt. Tudnia kellene, hogy város költségvetése nyilvános, bárki hozzáférhet, csak vannak, akik a nyilvánosságra hozott adatokat ellenőrzik, és azt látják, hogy az elmesélt és a tényleges költségvetés még köszönőviszonyban sincs egymással, vagyis félretájékoztatnak minket, választókat. 

Ugron Gyuláné, képviselő:

„Ezért kértem én, hogy a tartalékot ne bántsuk, mert rettenetesen nagy szükségünk lesz rá, hogy legyen tartalékunk. Bizonyos bizonytalanságok mindig vannak, minden család, minden város költségvetésében, tehát tartalék kell, hogy legyen. Mi családanyák pláne tudjuk, hogy egy igazi jó családi költségvetésnél is kell, hogy az embernek legyen vésztartaléka. Tehát ezért van költségvetési tartalékunk.”   

 Az ilyen felszólalások kapcsán mindig elgondolkodunk, hogy vajon érdemes-e hozzáfűzni bármit is, hiszen mindenki érti... vagyis senki sem érti, de talán nem is kell.

---

Forrás: a Képviselő-testületi ülés kép- és hanganyaga